Ne aludjunk! Már történik!

(Mária kora - XII. évfolyam, 2011. 1. szám, http://kat2.mindenkilapja.hu/html/24152257/render/ne-aludjunk-mar-tortenik )

            Az első keresztények már az apostolok életében várták Krisztus hamarosan bekövetkező második eljövetelét és a világ végét. Amikor emiatt sokan abbahagyták a munkát, Szent Pál figyelmeztette őket, ahogy apostoli leveleiben olvashatjuk, és azt mondta nekik, hogy először el kell jönnie a nagy hitehagyásnak, csak azután lesz a vég.

            Jézus is, amikor az eljövendő dolgokról beszélt, mintha egy lélegzettel szólt volna Jeruzsálem pusztulásáról és a világ végéről. De ezenkívül világosan megmondta: „De ez még nem a vég.” Szavaival: „Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” jelezte, hogy második eljövetele előtt a hit nagy veszélybe kerül.

            A Katolikus Egyház Katekizmusa, mely Isten kinyilatkoztatásait tanításba foglalta, is beszél erről:

            „Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni.” (KEK 675)

            „Az Ország tehát nem az Egyház történelmi diadala által fog beteljesedni állandóan növekvő fejlődés útján, hanem Istennek a gonosz utolsó támadása fölötti győzelme által.” (KEK 677)

            Isten országa a földön tehát nem úgy valósul majd meg, hogy fokozatosan növekedni fog, míg eléri a teljességet. Épp ellenkezőleg: mikor az evangélium elterjed a világban, nehéz próbatételnek lesz kitéve, hogy a sátán kipróbálhassa, le tudja-e győzni Istent és a hozzá hűségeseket – s ez a próba sokak hitét meg fogja ingatni. Olyannyira, hogy felmerül a kérdés, hogy az Emberfia vajon talál-e még hitet a földön. Szent János jelenései is erre készítenek fel minket, hogy a sátán egy időre meg lesz kötözve, hogy az evangélium elterjedhessen a világban, de az idők végezete előtt újra szabadon lesz engedve.

            „Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan” – mondja a népi bölcsesség. S így, amit Isten megígért, egy napon valósággá válik, még ha ez az idő számunkra, emberek számára végtelenül hosszúnak is tűnik. Így jött el a hit legnagyobb megjövendölt próbatétele is. – Egy reggel Krisztus helytartója, XIII. Leó pápa, miután befejezte a szentmisét, elragadtatásba esett és látomása volt: Hallotta a sátán és Krisztus párbeszédét. A sátán egy évszázadot kért, hogy próbára tehesse a hitet a földön, és Krisztus megadta neki. Ekkor a pápa ördögök áradó tömegét látta meg, mely feketén elborította a földet. A pápa visszavonult dolgozószobájába, ahol megírta az ismert imát: „Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk…”, és elrendelte hogy az Egyházban minden ún. csendes mise után imádkozzák el. Ez 1884. október 13-án történt. – Az, hogy maga az Egyház feje ilyen figyelmeztetést kapott az égből, azt bizonyítja, hogy itt olyasvalamiről van szó, ami alapvető az egész Egyház és Isten műve szempontjából. „Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni.”

            Utána azonban sok hosszú éven át az élet ment tovább, mintha semmi sem történt volna – de az „ördögök fekete áradata” csendben dolgozott a mélyben, és készítette a támadást és a győzelmet. Így telt el 33 év, mígnem eljött 1917. Az emberek semmit sem vesznek észre, de az égi Édesanya tudja, hogy a pokoli hadak már csatarendben állnak, s a nagy támadásra készen. Ezért maga a Mennyi Királynője jön el sürgető felszólításával: Térjetek vissza Istenhez! – Megjelenik a fatimai kisgyermekeknek, akiken keresztül átadja a világnak üzenetét – megtérésre hív, imádságra és bűnbánatra, de ezúttal a Szeplőtlen Szívének való felajánlásra is. Sok rosszat és szenvedést jövendöl meg, az Egyház üldözését, ha szavait nem veszik komolyan. De ígéretet is ad, hogy Szeplőtelen Szíve végül győzni fog. – Miért nem Isten? – Mert döntő harcról van szó, melybe Isten még a paradicsomban Máriát állította, amikor ellenségeskedést vetett közé és a pokoli kígyó közé, aki épp elcsábította teremtményét. A Teremtőhöz való visszatérését Máriára bízta. S ezért Mária, bár mindenekfelett alázatos, Fatimában úgy kell beszélnie magáról és győzelméről, hogy tudjuk, ki ennek a harcnak a vezére, és kihez kell tartoznunk, ha hozzá akarunk járulni ehhez a győzelemhez. – Az Úr Szolgálóleányának győzelme végül természetesen Isten győzelme lesz. – Erről van itt szó. – „Az Ország tehát nem az Egyház történelmi diadala által fog beteljesedni állandóan növekvő fejlődés útján, hanem Istennek a gonosz utolsó támadása fölötti győzelme által.”

 AZ EMBERI TÖRTÉNELEM MEGHATÁROZÓ KORSZAKA

            Abban az évben, 1917-ben, májustól októberig jelent meg Isten Anyja, mint a „Napba öltözött Asszony” János jelenéseinek 12. fejezetéből – s az utolsó jelenésénél jelet adott, melyet előre megígért: a nagy napcsodát, amit mind a 70 ezer jelenlévő látott. „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt…” Ez október 13-án történt… S csak pár nappal később, 1917. november 7-én „egy másik jel tűnt fel: egy nagy, tűzvörös sárkány… farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét”, és üldözni kezdte az Asszonyt és ivadékait. Kitört az emberiség legvéresebb forradalma, melynek az volt a célja, hogy legyőzze Istent, megsemmisítse a hitet, és a világot egy ateista állami szervezet hatalma alá hajtsa, Isten ellenségének uralma alá.

            Ez a véres forradalom nem valamiféle ártatlan bárányka volt, ami csak itt-ott egy kicsit elszabadult – ez alapjaiban és minden vonalon egy Isten ellen irányuló pokoli terv volt. Ami jónak tűnt benne, az is a hazugság atyjának elterelő hadművelete volt. – Ördögi mű, melyet az ördögök áradata készített elő, akiket XIII. Leó pápa látott a földre jönni. Ez a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” a vörös szimbólumok alatt: vörös csillag, vörös zászló, vörös hadsereg, de főként a megkínzottak millióinak vörös vére, mely az örömteli munkásmozgalmi dalok és csasztuskák mögött rejtőzött, volt az a „vörös sárkány”, mely felállt a „Napba öltözött Asszonnyal” szemben, hogy élet-halál harcba kezdjen vele és ivadékaival.

            Mária azonban hűségesen teljesíti Istentől rábízott feladatát, hogy ellensége legyen a pokoli kígyónak és vezére ennek a harcnak Isten oldalán, az Istenhez hűségesek vezetője, mint egykor Mihály, egy az angyalok közül vezette a hűséges angyalokat. Fatima Mária parancsnoki hídja. Itt informál minket a harctéri helyzetről, itt határozza meg a stratégiát, kínálja fel az egyedül hatásos fegyvereket a lelki szinten folyó harcra, és végül: itt ígéri meg végső győzelmét. S ez Szeplőtelen Szíve által valósul meg, mellyel Fia megváltó áldozatához csatlakozott.

            Mivel a kommunizmus kifejezetten ördögi támadás volt, ami abból is látható, milyen pontosan utal rá az Apokalipszis képe a Napba öltözött Asszonyról és a vörös sárkányról, de Szűz Mária szavaiból is Fatimában, hogy ha nem teljesítik kéréseit, akkor Oroszország elterjeszti tévtanait és sok lesz a szenvedés – tehát világosan szólt a kommunizmusról, mint az Isten elleni pokoli támadásról. Akkor azonban a győzelem a kommunizmus felett is csak Isten hatalmából lehetséges – csak csodával, s nem emberi erővel. De ezen a földön Isten csodákat csak a mi hitünkért tesz. Ebben az esetben a harcban csak azért, amit az Istenanya felhívására válaszoltunk.

            Egészen konkrétan azt kívánta, hogy a Szentatya ajánlja fel Szeplőtelen Szívének Oroszországot és az egész világot. – Ha ez nem történik meg, Oroszország elterjeszti tévtanait, üldözés lesz és sok szenvedés – így történt, s nekünk át kellett élnünk ezt a szenvedést. És a kommunizmus nem mozdult, míg ez a felajánlás meg nem történt. Több pápa is, már XII. Piusztól egészen II. János Pálig törekedtek erre, meg is tették, de az Egyház nem csatlakozott, és Lucia nővérnek mindig azt kellett mondania, hogy ez nem úgy történt, hogy teljesüljön az Istenanya feltétele. Csak II. János Pál pápa szólította fel írásban a világ valamennyi püspökét, hogy egyesüljenek vele a felajánlásban, melyet 1984. március 25-én tett meg, és ezután Lucia azt mondta, hogy ezzel megtörtént, és a mennyben elfogadták. – S a jég nyomban olvadni kezdett. Az 1987-88-as év Máriának volt szentelve. A következő évben pedig – 1989-ben – megbukott a kommunizmus. Egyetlen puskalövés nélkül, mintegy „Isten leheletére”. A Szentatya ezt írta a Nagy Jubileum előtti apostoli levelében: „Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Mária-év közvetlenül megelőzte 1989 eseményeit.” (TMA 27) – Tehát ezzel világosan utalt arra, hogy a kommunizmus bukása Mária győzelme volt. És világosan láthatjuk, hogy fegyverként azt használta, amit Fatimában kért még az események előtt: A világ és Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének. Amikor ez megfelelő módon megtörtént, a kommunizmus páraként foszlott szét.

            A hit szabadságának azonban nem örülhettünk sokáig – mert egy új, még nagyobb lelki rossz terjedt el. De miért vagyunk csalódottak? Hiszen ez is része Isten tervének! Az Apokalipszis ugyanis nemcsak a vörös sárkányról beszél, aki erőszakkal harcol a hit ellen, hanem a fenevadról is, akinek a sárkány átadja hatalmát. S a fenevad alattomosan, fejtetten, de annál veszedelmesebben támad a hit ellen. Ezért már nem is tudunk örülni a kommunizmus bukásának. – Most mi legyen?

            „Az Egyház ma látszólag szabad, de akadályoztatva van küldetésében a gyakorlati ateizmus miatt… Értsétek meg ezért, hogy a kommunizmus bukása, ami itt 1989-ben történt meg Szeplőtelen Szívem különleges közbelépésére, csak jele és elővételezése az én teljesebb és nagyobb győzelmemnek.

            Ez a győzelem az egész világban a gyakorlati ateizmus bukásával, a szabadkőműves és sátáni erők vereségével, a gonosz hatalmak megdöntésével és Isten teljes diadalával fog bekövetkezni.”                                              (Debrecen, 1996. 9. 15.)

            Hogy most mi legyen? – Az Istenanya Fatimában nem csak azt kérte, hogy a Szentatya ajánlja fel neki a világot és Oroszországot, hanem azt is, hogy mi mindannyian ajánljuk fel magunkat Szeplőtelen Szívének.

            Ahhoz, hogy megbukjon a kommunizmus hatalma, mely Oroszországból terjedt el, és a kommunista kormányok képviselték – melyek az országokat vezetik, ehhez arra a felajánlásra volt szükség, amit annak kellett megtennie, aki Isten népét vezeti – a Szentatyának. De ahhoz, hogy megbukjon a gyakorlati ateizmus, amire senki senkit nem kényszerít, hanem egyenesen a lelkekben terjed, az szükséges, hogy egyenesen az emberek ajánlják fel magukat Máriának. Ez valósul meg a mi cönákulumainkban, és kialakítja azt az erőt, melynek hatására egyszer majd ez a rossz is szertefoszlik, mint a pára, és egyszerre nem is fogjuk tudni, hová tűnt az a gonoszság, az az Istennel, a lélekkel szembeni közömbösség, sőt gyűlölet… - Úgy, ahogy megbukott a kommunizmus, úgy bukik meg ez a rossz is. És ebben a mi önfelajánlásunk Szűz Mária Szeplőtelen Szívének lesz a döntő.

            „Ez az én Művem, amit Én a Máriás Papi Mozgalmam által csinálok… Féltem ezt a művemet.

            Mert vele valósítom meg Szeplőtelen Szívem diadalát a világban.”

                                                                                                                        (1993. 6. 19.)

FIGYELEMREMÉLTÓ ÖSSZEFÜGGÉSEK

„Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan.” – s mi elég világosan láthatjuk ennek megvalósulását. Generációk múltak el azóta, mióta XIII. Leó látta a földet elárasztó ördögöket. De Fatima óta is – már csak a legöregebbek élnek abból a generációból, amely átélte.

            De nekünk, akik most élünk, már megvan a lehetőségünk, hogy hátratekintsünk. És látjuk, hogy Isten valamiféle összefüggések jeleit adja nekünk:

            Az első, amit észrevehettünk, az a jel volt, melyet II. János Pál kapott, mikor az első fatimai jelenés napján és órájában követtek el ellene merényletet. És oly csodálatosan megmenekült, hogy maga a merénylő, aki gyakorlott lövész volt, is csodálkozott ezen. A pápa aztán a kórházi ágyon megértette, milyen jelentősége van Fatimának ezen korszak számára, és úgy általában, Isten egész tervére nézve. De nem ez az egyetlen dátummal kapcsolatos jel. XIII. Leó látomása 1884. október 13-án történt – tehát pontosan 33 évvel azelőtt, mielőtt Mária Fatimában úgy jelent meg, mint a Napba öltözött Asszony, mikor megvalósította a megígért napcsoda jelét.

            Az ördögök áradata 1884-ben árasztotta el a világot. A sátán egy évszázadot kért és megkapta. S a Szentatya felajánlása, ami már teljesítette a feltételeket, és melyet a menny elfogadott, pontosan száz évvel később valósult meg – 1984-ben. Míg a sátán korlátlan hatalmának száz éve tartott, olyan erős volt, hogy sikerült megakadályoznia a felajánlást, pedig a pápák többször is meg akarták tenni.

            A felajánlás 1984. március 25-én valósult meg. Miért pont ezt a dátumot választotta a Szentatya, miért nem valamelyik fatimai napot – május vagy október 13-át, vagy valamelyik elsőszombatot, melyet Mária a fatimai üzenetek elfogadásának napjául választott? – Bizonyára a Szentatyát felülről vezették ebben. Ez Urunk születése hírüladásának a napja – az első eljövetel hírüladása, a nap, amikor Mária igent mondott Istennek. S a „kék könyvben” Mária olyan sokszor kapcsolja össze diadalát Krisztus második eljövetelével! Ő dicsőségben fog visszatérni, és Mária diadala előkészíti ezt a dicsőséget. Ez a felajánlás fordulatot eredményezett a harcban, a sátán hátrálni kezdett, tehát ebben a pillanatban „fogant meg” a második eljövetel. A fogantatásról még senki sem tud, csak az Anya, és azok, akik előtt titkait felfedi. Ezzel a felajánlással Mária elnyerte az Egyház igenjét a mennyei Atya számára Krisztus második eljövetelére. Látszólag nem volt ok arra, hogy egy olyan napon legyen a felajánlás, melynek az egyházi ünnepek között megvan a maga tartalma, és első pillantásra semmilyen összefüggésben sincs Fatimával. – S mégis, itt van ez a legnagyobb összefüggés, melyre ez a dátummal kapcsolatos jel is utal.

            A Katolikus Egyház Katekizmusa, amikor a hitet megrendítő nagy próbatételről beszél, ezt így pontosítja:

            „Az Egyház az Ország dicsőségébe csak ezen utolsó Húsvéton át léphet be, melyben követi Urát halálában és föltámadásában.”  (KEK 677)

            Krisztus misztikus testének – az Egyháznak – tehát meg kell ismételnie a Kálváriát. Ha ő próbára volt téve, hogy győzzön, és Isten életét ajándékozza mindazoknak, akik ezt elfogadják, akkor misztikus testében még egyszer át kell mennie ezen a próbán, hogy harcoljon azok megmentéséért, akiket a sátánnak sikerült megakadályoznia abban, hogy belépjenek az Egyházba. Kínszenvedése előtt Jézus így imádkozott: „Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál.” – Mert azoknak, akiket az Atya neki adott, akik elfogadták őt, és misztikus testévé váltak, azoknak lesz a feladatuk ez a következő rész: megváltani a többieket. Ezért Jézus egyelőre „nem a világért könyörög”, hanem azokért a világból, akik elfogadták őt. S így az Egyház most van alávetve ennek a döntő próbatételnek – a Kálváriájának. Neki az számít, hogy hűséges maradjon – a sátánnak meg az, hogy erőszakkal, csellel, csalással és hazugsággal hűtlenségre csábítson vagy kényszerítsen. S az Istenanya a „kék könyvben” világosan szól arról, hogy az Egyház most éli át Kálváriáját.

            Nagy dolgok történnek most! Tényleg ne aludjunk!… Már történik! Sőt, már tetőzik!

            Az első keresztények idejétől az Egyház már tanult annyit, hogy ez nem következik be azonnal, évszázadok teltek el, s amikor eljött, senki sem tudatosította, hogy már itt van. XIII. Leó látomása után sem, a fatimai jelentések után sem, ahol szó esett a hit próbatételéről. Csak most látjuk saját szemünkkel „a hit nagy próbatételét, mely sokak hitét megingatta’, amikor nálunk is, egy keresztény országban, a fiataloknak már tömegesen nincs szükségük a házasság szentségére, bűnben élnek, vagyis nincs szükségük a szentségi életre – ez szinte egyik napról a másikra jött el, észre se vettük, és már itt volt. A nagy hitehagyás! És mit jósol ez még a holnapra! Az ő gyerekeiknek már mire nem lesz szükségük – szükségük lesz-e még egyáltalán a keresztségre, vagy valamire, ami Istentől való?!

            „Mária nevében győzték le ezekben az országokban a marxista kommunizmust…

            És újra csak Mária nevében történik majd Művem befejezéseként a szabadkőművesség, valamennyi ördögi erő, a materializmus, a gyakorlati istentagadás veresége is, hogy az egész emberiség találkozhassék az Úrral, így megtisztuljon, és tökéletesen megújuljon Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott diadala által.”

                                                                                                            (Šaštín 1991. 9. 12.)

            De nemcsak abban találhatjuk meg az összefüggések jeleit, ami történt, hanem a jövő is sejtet ilyen dátummal kapcsolatos jeleket. Ezzel az évvel belépünk a fatimai jelenés századik évfordulója előtti hétéves időszakba. A sátán száz évet kért és kapott. Ez pedig Mária száz éve. Az Egyház eddigi gyakorlata, de a Szentatya szavai szerint is, melyeket tavaly Fatimában mondott, várható, hogy akkor az egész Egyház számára ki lesz hirdetve Fatima éve. Mikor máskor, ha nem akkor lesz meg a lehetőség arra, amit az Istenanya mondott Gobbi atyának Fatimában: „Akkor ez a hely úgy fog megjelenni mint az anyai jelenlétem fényes jele a nagy gyötrelmetek végső órájában. Innen az én fényem el fog terjedni a világ minden részébe, és ebből a forrásból fog fakadni az isteni Irgalom vize… Végül az én szeretetem és mentségem rendkívüli művében meg fog jelenni mindenki számára annak a Szeplőtelen Szívnek a diadala, akit úgy hívnak, hogy az irgalom Anyja.”                                                                                                           (1995. 3. 11.)

            Tehát e szavak szerint Fatima nem a már látható diadal idejében fog felragyogni, hanem még a „nagy gyötrelem végső órájában”. Tehát ha ez a felragyogása nem a diadal oka lesz, akkor logikusan következtethetjük, hogy a sötétség órájában aligha tudunk más felragyogást elképzelni, mint a Fatima-év meghirdetését, a jelenések 100. évfordulójának kapcsán, 2017-ben.

            Az egész Egyház tekintetének Fatimára szegezése az ellenséget egy rövid, de dühödt üldözésre ragadhatja, aminek a nagy próbatétel utolsó pillanatában kell eljönnie – „Isten végső győzelme előtt a gonosz utolsó támadása felett”. – Végül is, az Apokalipszisben azt olvassuk, hogy a sárkány halálra sebzett feje életre kelt – a fenevad többé már nem rejtőzködik, hanem kimutatja sárkányfogait. A sátán most mindent kockára tesz.

            Az „Isteni Irgalom vizének felfakadása” az „irgalmas büntetéssel” lesz kapcsolatban, amiről Édesanyánk szól nekünk – mely olyan lesz, mint „az ítélet kicsiben”, amikor az eltévelyedettek és a megtévesztettek felismerik tévedésüket. Ez azonban már egyértelműen a kegyelem ideje lesz, amikor a sátán kivettetik, és „füstje”, mely megmérgezte és félrevezette az embereket, eltűnik, és tisztán fogják látni Isten igazságát. Ez már a második pünkösd lesz. A megtévesztettek ugyanazt fogják kérdezni, amit a zsidók kérdeztek az apostoloktól az első pünkösdkor: „Mit tegyünk, férfiak, testvérek?” S az utolsó idők apostolai úgy fognak tudni választ adni nekik arról, hogy mi történik, mint egykor Péter, és azt is meg fogják majd mondani nekik, mit tegyenek.

            Mindez nem egyszerre történik:

            „Mária nevében győzték le ezekben az országokban a marxista kommunizmust… És újra csak Mária nevében történik majd Művem befejezése…”            (1991. 9. 12.)

            Mária győzelmének két fokozata lesz: úgy ahogy Isten ellensége legyőzetett az első alkalommal, úgy győzetik le majd másodszor is.

            Ne aludjunk! Már valóban itt az idő! – Már rég elkezdődött, generációk múltak el azóta, mindegyikük teljesítette a maga feladatát – de most már itt az idő, mely után mindannyian vágyakoztak – már csak az utolsó, a legnehezebb lépés van hátra! S ezt nekünk kell megtennünk, az egész mennyi minket figyel, mert most már tőlünk függ… Felajánlani magunkat, megújítani a felajánlást, felajánlani a ránkbízottakat, imádkozni a cönákulumot – senkinek sem lenne szabad kívül maradni. Akinek nincs más lehetősége, keressen legalább egy embert, akivel legalább időnként együtt imádkozhat. Ez a győzelem cseppekből áll, és minden cseppre szükség van.

A MENNY FELKÉSZÍT MINKET

            „Mária nevében győzték le ezekben az országokban a marxista kommunizmust… És újra csak Mária nevében történik majd Művem befejezése…”            (1991. 9. 12.)

            Minden bizonnyal megvolt az oka annak, hogy Mária két részre osztotta győzelmét. – Úgy tűnik, hogy a kommunizmus bukása, vagyis a sárkány felett aratott győzelem buzdításként adatott számunkra, és azért, hogy növekedjék reményünk és bátorságunk a fenevaddal szembeni harcra – mert ez a harc már valóban nagyon régóta tart ahhoz, hogy kitartsunk a reményben, anélkül, hogy ellankadnánk.

            „Értsétek meg ezért, hogy a kommunizmus bukása… csak jele és elővételezése az én teljesebb és nagyobb győzelmemnek.”                                                      (1996. 9. 15.)

            A jel olyasvalami, ami megmutatja, mi fog történni: Ha megtörtént a kommunizmus bukása, ami lehetetlennek tűnt, akkor a többi rossz is el fog bukni. És ugyanúgy: Úgy bukik meg az összes többi rossz is, mint a kommunizmus – csodával.

            S az elővételezés, előleg: Ez például a fizetés vagy másvalami előre kézhez kapott része. A kommunizmus bukása is ilyen előleg volt – része volt már Mária nagy győzelmének, aminek el kell jönnie.

            Milyen nagy buzdítás ez az Egyház számára! – Egy ilyen csodálatos győzelem után egyenesen rendíthetetlennek kellene lennie az Isten végső győzelmébe vetett bizalmunknak a világban Mária Szeplőtelen Szívének diadala által. – S mi meg azt sem tudjuk kimondani, hogy Mária egyáltalán győzedelmeskedett. Bosco Szent János egyik prófétai jövendölésében megjövendölte Mária e győzelmét, és ábrázolta a torinói Szűz Mária-templomban. A két oldalkupolán két angyal van, az egyik egy zászlót tart kezében, rajta a felirat: 1571, ez Mária nagy győzelmének éve Lepantónál, amikor a maroknyi keresztény csodálatos módon győzött az ellenség túlerejével szemben. A másik angyal győzelmi koszorút tart a kezében Mária jövőbeli győzelmének dicsőségére. De a szent eredeti rajzain, melyeket megtaláltak, a másik angyal kezében is egy zászló van, rajta az évszám: 19.. – a két pont helyébe ma már odaírhatnánk:  89 – tehát 1989. Igen, az valóban Mária győzelme volt. Még ha ezután a győzelem után – mint ahogy Lepanto után is – Isten ellensége újra összeszedte magát és támadásba lendült – de akkor, az első és második győzelemkor is, egyértelműen legyőzetett. – Nyilván mi még várjuk Mária teljes és végső győzelmét, ami után az ellenség már nem tér magához – ennek felelhetnek meg a templom legnagyobb, fő kupolája, melyen Szűz Mária tündöklő alakja áll, ahogyan Don Bosco látta őt prófétai látomásában, mely alapján a templomot megépítették.

            De hogyan lehet, hogy olyan vakok vagyunk, hogy Mária e győzelmét a vörös sárkány és Oroszország tévtanai fölött nem is ünnepeljük, sőt, nem is látjuk?! Vakok vagyunk irányában – vakok vagyunk aziránt, aminek most buzdításnak kellene lennie a számunkra, míg Mária végső győzelmére várakoztunk. A sátán füstje elhomályosította látásunkat, hogy megfosszon minket ettől a buzdítástól.

A SÁTÁN FÜSTJE

            A gyermekeknek azt mondják, hogy a rossz dolgokat az ördög súgja nekik. Ez nemcsak a gyermekekre nézve igaz, hanem ránk is – persze nem egy olyan szarvas ördögöcskéről van szó, aki a fülünkbe sugdos. VI. Pál pápa a XIII. Leó által látott ördögök áradatának munkáját „a sátán füstjének” nevezte.

            Igen, ha a sátánnak meg van engedve, hogy próbára tegyen minket, akkor azt teszi, hogy mintegy megmérgezi a levegőt, mi belélegezzük, és másképp – hamisan – kezdünk el látni, érezni, felfogni, érzékelni, ez afféle lelki optikai csalódás – így terjeszti az ördögök a hazugságait. Ezzel szemben, ha a kegyelem ideje van, amikor a sátán meg van kötözve vagy el van űzve, világos lesz, és lelki szemeink meggyógyulnak, örvendünk Isten jelenlétének, vágyunk utána, keressük őt, szívesen találkozunk vele, szeretnénk bekapcsolódni tervébe és segíteni szándékait.

            Kifejező példa a jeruzsálemi virágvasárnap – mely a kegyelem ideje volt a város számára, aki felismerte Jézusban a Messiást – és a nagypéntek közötti különbség, amikor eljött a Jézus által megjövendölt sötétség órája, és ugyanabban a városban ugyanazok az emberek kiáltottak „Feszítsd meg!”-et. Akik nem csatlakoztak ehhez, azok sem voltak képesek Jézus védelmére kelni. Így lankadnak el az Istenhez hűségesek a próba órájában. – Ezzel szemben a kegyelem órájában Isten ellenségei lankadnak el.

            Így volt ez a kommunizmus bukásának idején is – azok, akik megélték, még emlékeznek rá, hogy rövid időre mennyire más lett a légkör – szeretetet ígértünk egymásnak, és egészen komolyan, a gyakorlatban is megvalósítva, semmi bosszú, semmi elégtétel, csak megbocsátás, a bűnözés lecsökkent, mindenki mindenkinek segített, aztán ott volt az Istenhez való visszatérés, az Ő igazságának keresése, visszatérés a vallási jelképekhez, megnevezésekhez, senki sem lázadozott a fáradság miatt, hogy új iratokat kellett csináltatnia az új elnevezések miatt. A másik oldalon meg a kommunizmus kiszolgálói mintegy megbénultak, tehetetlenné váltak. De ez csak rövid idő volt – csak jel és elővételezés. Utána a minket sújtó nagy próba sötétsége visszatért, és ma is tart.

UTOLSÓ LÉPÉS A SÖTÉTBEN

            Megadatott nekünk a kegyelem ideje és a győzelem elővételezése, hogy buzdítást merítsünk ebből a tapasztalatból és a fennmaradó részt is kiharcoljuk – mert azt már a sötétségben is véghez kell majd tudnunk vinni. ’Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek.’ – Így nagyobb az érdem. Ha nem érezzük az erőt, nem látunk tisztán, ellankadunk, de mégsem adjuk fel – csak így lehet nagy a győzelem. Most nem aszerint kell mennünk, amit érzünk, hanem aszerint, amit tudunk.

ÉS ÚJRA ITT VAN MÁRCIUS 25.

            Ha nem hajt minket a kegyelem idejének belső ereje, le kell győznünk a lankadtságot, és tudatosan járnunk a csodálatraméltó összefüggések által kijelölt úton. Ezen a napon van a régóta várt felajánlás évfordulója, s ez elég nagy esemény ahhoz, hogy emlékezzünk rá, és másokat is emlékeztessünk. Ez nemcsak emlékezés valamire, ami már megtörtént, hanem annak folytatása is – ez már a hit új cselekedete, mely szükséges a következő, s egyben végső győzelemhez. – S ez az imacönákulum Szűz Máriával Szeplőtelen Szíve győzelméért a világban.

            A Szűzanya győzelme Lepantónál egy helyen történt, az Egyház mégis az egész világon megemlékezik róla október 7-én, a Rózsafüzér Királynője ünnepével. – Az Isten elleni történelmi támadás, amit Mária Fatimában úgy jövendölt meg, mint az ’Oroszországból elterjedő tévtanokat”, szintén csak a világ egy bizonyos részén történ meg – csak a mi néhány országunkban került a kommunizmus hatalomra, de például Ausztrália, Dél-Amerika vagy más országok számára mi nagyon távoliak, talán ismeretlenek is vagyunk. De ezeknek a tévtanoknak ateista gondolkodása mintha a levegővel terjedt volna el az egész világon, és helyenként látható módon is megnyilvánult – pl. Kubában, Vietnamban, Kínában, máshol lelki jelleget öltött – mint az ún. felszabadítás teológiája. A mi néhány országunkban a vasfüggöny mögött azonban megmutatkozott Mária győzelme, amikor a vörös sárkány erőszakos hatalma által az Oroszországból elterjedt tévtanok Isten lehelete által eltűntek a sárkánnyal és kegyetlen erejével együtt. Az imacönákulumok ennek a győzelemnek a folytatásai, és ez vezet majd el minket Mária Szeplőtelen Szívének végső diadalához az új pünkösd által, melynek eljöveteléért Máriával együtt könyörgünk a cönákulumokon.

            Ne aludjunk! Ébredjünk fel! Menjünk! Már folyamatban van! Már történik!